Elterjedt tanács, amit bárhol hallhatunk, hogy hallgassunk az intuíciónkra, és a belső hangunk mindig meg fogja mondani azt, hogy hogyan döntsünk, mi a legjobb nekünk.

Ez sokszor igaz is, de mi a helyzet azokban az esetekben, amikor hiába a megérzés, az intuíció, a dolgok rendszeresen rosszul sülnek el?

Sokunknak van legalább egy olyan közeli ismerőse, akinél azt látjuk, hogy mindig ugyanolyan rossz párkapcsolatokba keveredik, és szinte hihetetlennek tűnik, hogy mindig olyan embereket választ, akik egy idő után nem tisztelik, vagy kiderül róluk, hogy kihasználják, átverik őket.

Ráadásul sokszor nagy hasonlóságot mutatnak a rossz élmények, akkor is, ha a választottak látszólag nem is hasonlítanak egymásra.

De vannak olyanok is, akik a munkájukban tapasztalják, hogy hiába váltanak munkahelyet, az új helyen is nagyon hasonló problémáik adódnak, mint korábban.

Az is elgondolkodtató, hogy sokszor ezek azok az emberek, akik a később rossznak bizonyult párkapcsolat kezdetén, az új párral való megismerkedést a „sors kezének” tekintették, azt élték meg már első látásra, hogy a másik ember „az Igazi”.

Sokan arról számolnak be, hogy a hatalmas vonzalom mellett azonnal olyan mélyen tudtak kapcsolódni a másik emberhez, mint senki máshoz.

Majd egy idő után nem értették, hogy hogyan történhetett az, hogy ugyanolyan sebeket ejtettek rajtuk, mint az összes korábbi kapcsolatuk.

Mit jelent ez? Mégsem támaszkodhatunk az intuíciónkra? Mégsem működik? Egyáltalán mi az intuíció?

Az intuíciót a pszichológiában általában olyan belső folyamatként definiálják, amely lehetővé teszi, hogy az egyén gyorsan és automatikusan hozzon döntéseket vagy alakítson ki véleményt valamiről anélkül, hogy tudatosan elemeznie kellene a rendelkezésre álló információkat.

Az intuíció jellemzően a megszerzett tudás, a korábbi tapasztalatok és az ezekhez kapcsolódóan megélt érzelmek alapján működik, és sokszor azonnali, „belső megérzés” formájában jelentkezik, ami alapján gondolkodás és elemzés nélkül alakul ki valamilyen viszonyulásunk emberekhez, jelenségekhez, döntési helyzetekhez.

Egyes pszichológusok, mint például Daniel Kahneman, az intuitív döntéshozatalt a „System 1” gondolkodás keretébe helyezik, amely gyors, automatikus és érzelmek által vezérelt. Ezzel szemben a „System 2” gondolkodás a lassú, tudatos és logikai érvelésre épít, és jóval több erőfeszítést és energiát igényel, mint a „System 1” gondolkodás. Kahneman (2011) könyvében, a “Thinking, Fast and Slow” (Gyors és lassú gondolkodás) című művében részletesen tárgyalja az intuíció szerepét a döntéshozatalban és az ebből eredő kognitív torzításokat, amelyek befolyásolják az intuíción alapuló döntési folyamatokat.

Jelen témánk szempontjából annak van jelentősége, hogy az intuíció tehát a korábban megszerzett tudásunkon, tapasztalatainkon, és viszonyulásainkon alapul.

Ebbe a körbe pedig beletartozik mindaz az egész gyermek és fiatalkorunkban átéltek alapján magunkévá tett tudás és tapasztalat („világkép”), hogy milyenek a közeli emberi kapcsolatok, hogyan viszonyulnak egymáshoz a családtagok, nekünk milyen szerepünk van a családban, és mit várhatunk másoktól ezekben a közeli kapcsolatokban.

Ezek a tapasztalatok úgy épülnek be a személyiségünkbe és a működéseinkbe, hogy nem kérdőjelezzük meg őket, mélyen belénk ivódik az, hogy az emberi kapcsolatok úgy működnek, ahogyan mi megtanultuk. Akármit is tapasztaltunk.

Ennek pedig az lesz a hatása, hogy később, mivel tudat alatt is felismerjük az ismerős viszonyulásokat és mintákat, azokhoz az emberekhez és helyzetekhez fogunk vonzódni intuíciónk alapján, azokat éljük meg olyanként, hogy velük „minden rendben van”, akik visszaigazolják nekünk, hogy amit megtanultunk gyermekkorunkban, az tényleg úgy van.

Ha pedig nem a belső világunk szerinti tapasztalatokkal vagy emberekkel találkozunk, velük kapcsolatban azt érezzük, hogy velük valami „nincs rendben”, furcsák, nem tudunk hozzájuk kapcsolódni.

Így könnyebb helyzetben vannak mind a párválasztás, mind az élet valamennyi egyéb területén azok, akik szerető, biztonságos, egymást tisztelő és támogató családban nőttek fel. Az ő intuíciójuk az ugyanilyen módon működő embereknél fogja azt jelezni, hogy „velük minden rendben”, és tudnak kapcsolódni hozzájuk. Azokat pedig, akik nem bánnak jól velük, nem tisztelik őket és a többi embert, taszítónak fogják találni, és nem is éreznek velük semmi közöset. „Ösztönösen” érzik, hogy ez nem az ő világuk.

Más a helyzet viszont azokkal, akik szeretetlen családban nőttek fel, akiket elhanyagoltak vagy bántalmaztak. Az ő intuíciójuk sajnos pont a korábban megélt fájdalmak újbóli felsejlése esetén fogja azt jelezni, hogy ez egy valódi kapcsolat, hiszen belül intuíciójuk (korábbi tapasztalataik) alapján „tudják”, hogy „a világ így működik”, „a közeli kapcsolatok ilyenek”, „ők ezt érdemlik”, hiszen az eredeti családjukban is ezt kapták.

Így, intuíciójuk úgy működik, mint egy összezavarodott iránytű, és nem azok felé a kapcsolatok felé irányítja őket, amelyekben gyógyulni tudnának, hanem azok felé, ahol ismét sérülni fognak.

Ezért lehetséges az, amit a klienseimnél is időnként látok, hogy érzelmileg elhanyagoló vagy bántalmazó, esetleg alkoholfüggő családjukból kilépve felnőttként a bántalmazó vagy szerfüggő szülőhöz hasonló párt választanak, annak ellenére, hogy tudatosan mindig csak az ellenkezőjére vágytak.

De mi erre a megoldás?

Nagyon röviden az önismeret és a belső munka. Az első lépés mindig felismerni azokat a korai mintákat, amik gyermekkorunkban a részünkké váltak.

Ha emellett azt látjuk, hogy felnőttként is hasonló – negatív – élmények érnek, akkor érdemes szakember segítségét igénybe venni. Egy megfelelő – trauma feldolgozásra is alkalmas – módszerekkel rendelkező szakember, nemcsak abban tud segíteni, hogy a gyermekkori mintáinkra és sérüléseinkre lássunk rá, hanem ahhoz is támogatást tud nyújtani, hogy el tudjuk kezdeni érzelmileg is feldolgozni a korai élményeinket.

Ez pedig alapvető fontosságú ahhoz, hogy a jelenben ne csak a „sorsszerűség” érzését ismerjük fel, hanem már a kezdeteknél azt is, ha nem úgy viselkednek velünk, ahogyan nekünk az jó lenne.

Ezen felismerés alapján pedig támogatással képesek legyünk arra, hogy máshogy döntsünk, ezzel pedig elinduljunk egy másféle élet felé.

Egy megfelelő szakember tehát segíthet abban, hogy ne csak a múltunkra, hanem a jelenbeli kapcsolatokra is másként tekintsünk. Így képesek leszünk olyan döntéseket hozni, amelyek valóban a javunkat szolgálják.

Ne feledjük: az intuíció nem mindig megbízható iránytű, de a tudatos önismeret által új irányokat találhatunk.

Hivatkozás: Kahneman, D. (2011). Thinking, Fast and Slow. Farrar, Straus and Giroux.